Bezártság. Stressz. "Tele a fejem" érzés. Nincs már az a pohár ital, az a szál cigaretta, az a séta, ami megoldaná a fejünkben a zavart. Nem találjuk a helyünket napok óta és az alvásról is csak emlékeink vannak. Kipróbáltuk a legtöbb káros szenvedélyt, hátha kibillent minket, de mégse... Adhatok egy tippet egy B verzióra?

Az ember úgy van bekötve, hogy az érzékeire, receptoraira ható külső behatások alapján változik meg a kisugárzásától kezdve a hangulatán át az egész működése. Abban a rohanó világban, ahol nincs semmire idő, ráadásul az élet igen nehéz helyzet elé állít sokunkat, akkor kell valami. Kell valami, ami kicsit is kiránt minket abból a gödörből, amit társas magánynak hívunk. Hiába szeretjük a munkánkat, ha a home-office adta előnyök, már inkább hátrányok. Bezárva ülünk a négy fal közé zárva és igyekszünk rendet tenni a feladatok sorai között, majd mikor a nap végén húznánk egy vonalat, hogy EDDIG volt a kötelesség, most jön az egyéb, akkor nem változik fizikailag semmi. Ugyanazok a falak vesznek körül, ráadásul a kollégák helyett, még mindig a "zasszonyt kell nézni".

Képzeljük el, hogy...

Lemegyünk a garázsunkba és megállunk mellette. Ismerjük egymást, nem kell bemutatkoznunk semmilyen szinten. Tudjuk, hogy feszegettük már a határokat annyiszor. Megannyi emlékből táplálkozva merengünk el a közös kapcsolatunkról és pillanatokról. Érezzük azt a fajta belső erőt, energiát, amitől emberi lényként földbe gyökerezett lábbal állunk második szerelmünk mellett és csak nézzük. Nem jutunk szóhoz. A szánkon maximum egy-egy kisebb-nagyobb sóhaj távozik, minden lélegzetvétellel egyre nyugodtabbak vagyunk, s az éjszaka varázslatos hangulata elindít bennünk valami mélyről jövő adrenalinszerű pezsgést. Mintha telihold lenne vagy mi. Nem tudjuk.

Azt viszont tudjuk, mi több érezni akarjuk, hogy élünk, hogy lélegzünk. Elég volt a korlátok közötti hétköznapi unalmas életünkből. Elegünk van mindenből és mindenkiből. Kell valami, ami megmozgat és végre önmagunk lehetünk anélkül, hogy bárkinek is egy szóval el kéne mondani mit miért teszünk. Amikor hagyjatok békén, most el kell mennem kicsit, Vele. Mi egyek vagyunk. Karcos jelleme önazonos szinten járja át a lelkem. Kerekded formáival még mindig megdobogtatja a szívem, mert még mindig vadítóan hat rám, hiába telt el több évtized is már. 911T nekem nem csak egy szám. Nekem egyet jelent a másik világba való belépéssel.

S eljön a pillanat, amikor közös utunk újra új emlékeket rajzol a memóriánkba. Amikor minden porcikám az övé és minden mozdulatunk egybeolvad. A kölcsönös tisztelet miatt nem félünk egymástól, de ez nem is erről szól. Ez sokkal több annál. Újra élek. Pislogni nem merek, de nem is akarok. Az éjszakai száguldás minden képkockájára emlékezni akarok, s minden egyes nesz, zaj, morajlás és üvöltés KELL. Hiszem, hogy ezt mindenkinek érezni kellene, mondhatni receptre is kéne írni.

S, hogy miért lenne célszerű előbb-utóbb otthonra is beszerezni egyet és lecserélni pár dolgot egy ilyenre?

Hát ezért…

A Porsche fanatikus sofőrt pedig ITT és ITT  vagy leginkább EZEN az oldalon lehet kicsit jobban megismerni. Akár irigyelni is lehet azokat a figurákat, akik ennyire lazán tudják venni az életet, mint Ő.