Manapság és úgy nagyjából az utóbbi 20 évben, oly' divatos és vágyott termék lett a BMW-ből. Engedjük el kicsit a sztereotípiákat, az irányjelzős poénokat és úgy ámblokk, lépjünk kicsit hátrébb és nézzük meg, hogy miért van egy általános irigység érzettel együtt megjelenő vágyódás a márka iránt, s milyen eredmények árán érték el mindezt.

...Némi kitekintés a márkáról és a történelmükről. Vallásos, hithű BMW bérencezés nélkül bátran ki lehet jelenteni, hogy a gyártó nagyon hosszú évek óta élen vagy picit előrébb is járt konkurens társaihoz képest. Sokak előtt ismeretes, hogy eredetileg repülőgépgyártás volt a fő profil és innen tudott az a rengeteg mérnöki munka később is kifizetődővé válni, habár voltak nehéz időszakai a márkának az 1916-os alapításuktól kezdve, mégis sikerült felszínen maradni. Egyébiránt három gyár egyesülésével indult meg a történet, Rapp Motorenwerke, Bayerische Flugzeugwerke és Automobilwerk Eisenach. Az igazi áttörés valahol 1920-as évek elején, környékén kell keresni, amikor is sorozatgyártott kocsikat kezdtek el készíteni. A háború rendesen odacsapott a társaságnak és egy ideig a szovjet megszállás miatt még EMW néven léteztek (lásd Eisenach-ban a gyár), viszont ekkortájt már motorkerékpárban is utaztak. Egyesek még az erdőben jódliztak, mikor a cég sorozatgyárott 6 hengereseket készített, hétköznapi emberek számára, vállalható teljesítménnyel.

Autógyártás tekintetében, amikor már azt lehetett mondani, hogy fent van a márka a térképen, azt a '60-as évektől számíthatjuk. Soros 4 hengeres, 1.5-2 literesek, M10-es motorkóddal, egészen 1988-ig gyártódtak, az első 6 hengeresek 1933-1950-től datálódnak, OHV V8- 1951-1965, ezek 2.6-3.2 literes benzinesként láttak napvilágot, majd a csúcsragadozót M70-es kóddal 1987-ben mutatták be, a maga 12 hengerével. Akit érdekel még 100 tény az eltelt 100 év kapcsán, itt olvashat bővebben. Az M10-ről egyébként annyit azért nem árt tudni, hogy utcára tervezték a technikát, de rájöttek, hogy ez még F1-es adottságokat is rejt magában egy turbosítás után. 26 évig gyártották és 3.5 millió darab készült belőle.

S egyszercsak jöttek a '80-as, '90-es évek. Megjelent a túrakupéjuk, E31 típuskódjelzés alatt, 8-as sorozatba csomagolva, 8 és 12 hengeres motorokkal. Jött az elnöki gép, a flegma ragadozó cápa E32 -est váltó E38, ami akkoriban űrtechnikának számított nagyjából, így nem véletlen kapták fel. A 7-es BMW, mint fogalom, egyébként 1986 óta létezik, de az igazi üzletemberből, néhány év után maffiózóvá avanzsált E38 az a 7-es, amire többen csak félve tekintünk a mai napig. Szállító 7-esnek hívják, hiszen mint tudjuk, Statham egy hasonlóban parádézott a Szállító című filmben. ( A híresztelések szerint 750i-vel zúzott Jason, miközben a V8-as 735i-t szerették volna akkoriban promotálni. via https://www.thetransportermovie.net/the-car )

Itt még nem állt meg a tudomány, mert bizony létezett ebből hidrogénhajtással szerelt változat is, 750i hL néven. 5.4 literes, V-elrendezésű, 12 hengeres vajpuha járású benzinmotor és üzemanyagcella-rendszer közös közreműködésének, egyesülésének eredményeként mutatták be 2000 tavaszán, New Yorkban, miközben a fejlesztés 1979-ben már mutatott némi jövőképet és fejlődési irányt. A benzines erőforrás mellé PEM rendszer költözött (akit érdekel, hogy milyen üzemanyagcella típusok vannak, ide kattintva kicsit művelődhet tovább.). Az alternatív-hajtást egyébként a környezettudatossággal együtt több gigavállalat is felismerte, a TES (Transport Energy Strategy) keretein belül az ARAL, BP, Shell, RWE, GM, Volkswagen, és MAN is beszállt a csapatba.

A kocsi ~204 lóerő összteljesítményre volt képes. A BMW szerint, tisztán hidrogén-hajtással 250 mérföld (~400 km) megtétele nem okozhatott gondot. A hidrogén tank kiürülése után, csak simán átkapcsolt az ember a normál üzemanyagra és ment tovább. A technológia adottságából adódóan kellett pár mérnöki óra mire kifejlesztették, hogy miként lehet, 140 liter, -253 fokos hidrogént biztonságosan tárolni, végeredményben nem lett kockázatosabb, mint egy hagyományos benzintank. Egyébiránt 9.6 másodperces 100-as sprint, 226 km/h-s végsebesség továbbra is elegendőnek bizonyult mindenre (is). 10 darab készült belőle, amivel világkörüli útra is mentek. 100.000 gondtalan kilométer megtétel után kimondhatjuk, hogy ez a technológia szintén nyújthat megoldást a jövőt illetően.

források: 1 , 2 , 3 , 4