Múltkorában beleszagoltunk a nosztalgikus '90-es évekbe, s bár ezt a rész is vádolhatnánk a "Régen minden jobb volt" címmel, ugyanakkor mégis van némi igazsága. Azon túl, hogy az itthoni autós társadalom a szerelemkorszakokat élte, éli (lásd. BMW 320d, VW konszern TDi -k ésatöbbi), azt nehezen lehet elvitatni, hogy autószerelői oldalról sem feltétlen verítékmentes szervizeléssel küldik a kedves ügyfelet vissza az utakra. Korszerűtlen és főleg öreg autót fenntartani ritkán indokolt, viszont a racionalitást közepesen szem előtt tartva is bele lehet szaladni olyan tényszerű állításokba, hogy DE! márpedig egyes szériák tényleg elpusztíthatatlanoknak tűntek/tűnnek itthon.

• „Kettesgolf”

 A listát mindegy kivel-mivel kezdjük, mert ez nem sorrend. Terjed egy vicces mém a neten, hogy gyerekkoromban 80 ezer forintra és egy kettesgolfra vágytam, mára minden vágyam teljesült. Cinikusságot és szarkazmust szőnyeg alá söpörve könnyen azon kapjuk magunkat, hogy az autóipar akkori technológiai szintjéből kiindulva, a mára (nem) kissé kellemetlennek ható kopogós, zörgős hangokat bizonytalan forrásból előidéző termékek mai napig – egyesekben, nem kicsi megbotránkozást okozva- közlekednek az utakon. Pénzügyi, otthoni Cash-flow-kat boncolgatni kívánó sorokat most inkább nem erőltetném, hiszen vannak olyan helyzetek, amikor az ember tényleg kétezerér’ tankol a kúton egy közepesen bizalomgerjesztő kocsiba, de komolyan. Ültünk már kettesgolfban? Annyira brutálisan puritán az egész, hogy erre – mai szemmel is – bátran lehet mondani, hogy nincs mi elromoljon benne. Jóllehet, a diplomás fotelforradalmárok most bőszen felhozzák Bezzegéket, őket kicsit objektív, könnyedebb gondolkodásra terelnék. Előkamrás dízelmotor, kisköbcentis szívó (!) benzinmotor, faék futómű. Aztán persze mások másként lehelnek életet....

• Dinnyésmerci és társai

 Múltkor előbújt némi Mercedes – Benz „koelóság”, és valahogy mindig vissza tudunk kanyarodni ide, ha az „Örök élet, meg egy nap” szlogent mantrázzuk egy kis ideig. W123, W124, W126. Többségük esetén a karosszéria inkább hasonlít már egy tésztaszűrőre és mint tudjuk, a bódé (értsd karosszéria) életben tartása egy idő után családi perpatvarig vagy könnyes szemek eltörléséig megy, amikor azon megy az argumentáció, hogy mit kezdjünk a műszaki értelemben vett házi kedvenccel. Hogy most ki és miért ragaszkodik hozzá, ez mindig érdekes tud lenni, mert bár általában apu ragaszkodik a rozsdás szekérhez, viszont nőket olykor (néha, soha, ritkán, mindig…:D) racionális úton (is) meg lehet győzni azzal, hogy „De hát alig kellett szervizelni” és elmegy ez még pár métert. A céges manager autót megöröklő taxis világot megjárt hosszú évek utáni életben tartást követő eseményeket mindig megkapja valaki. Csak ezek valójában nem is események, mert nem történik semmi. Az óratekerés mellett, a fűtőolajtól kezdve, a sültkrumplit vagy lángost is megjárt olajféléktől sem makacsolták meg magukat, egyes emberek, pedig kifejezetten büszkék a lefingottnak tűnő 2-3 millió km-t futott kocsijukra.

• Toyota Corolla

(forrás: https://carsguide-res.cloudinary.com)

Szerintem a megbízhatósági fogalomkört annyira gyönyörűen tudta az emberek agyába beépíteni a japán autóipar, hogy egykét D4D-CAT és hasonló gyártósorból bontóba is adható szérián túl, szószerint kimegy a világból a többségük, már legalább 20 éve folyamatosan. Amire komolyabban felrántja az ember szemöldökét, az az, hogy használtautós oldalakon, mechanikus kilométeróra számlálóval a műszerfalon 1 milliós vételár sem kéne, hogy meglepetést okozzon és akkor még hol van a youngtimer, oldtimer becézés. – Kis kitekintés. Ismertem olyan Corolla-tulajt, aki egyetemi idők alatt újságkihordástól kezdve, hétvégi hazaingázásokon túl nagyjából mindenre (is) használta a kocsit. Egy átmulatott szombatról vasárnap délutánra történő újrabootolás kapcsán még benzint is evett a szívódízel Toyo’, amit némi köhincseléssel próbált a sofőr tudtára adni. Miután az ötért’ tankolt üzemanyagkeveréket valahogy sikerült egy vidéki településen eltávolítani a kocsiból, nemhogy bizonytalan méterek következtek, hanem 3 év további ridegtartás. 6 vagy talán 7 ilyen év elteltével, - hasonlóan gondosan karbantartott időszakok után-  szaladt bele 300 ezer az órájába ennek a szerencsétlennek, néhány horpadás pedig csak emlékeztető sebekként virítottak a napfényben, üzenve, hogy ezt túléltük, de mi jöhet még ezután. – Tipikus pizzafutár, túlélő, válságautó ez a javából.

• Saab 900

(kép forrása: https://coxaltdriver.files.wordpress.com)

Előre is elnézést kéne kérni a következő nyitó jelzőért, pedig rút egy jószág volt ez mindig is, bárhogy szépítjük. Itthon nagyon tömegesen ugyan nem terjedtek el, sokat nem láthattunk belőle szaladgálni, mert bár külleme, a megjelenésekor, nem okozott vizuális környezetszennyezést például egy kocka-Audi látványához képest, azonban kicsit premizált hatás is próbálta körül ölelni a 900-as szériákat . Ettől eltekintve tudunk olyat, ami 1 milliót futott, s most engedjük el, hogy mérföld vagy kilométer ez. Konkrétan ebben a cikkben az olvasható, hogy 600 ezer után se ette az olajat... Van még kérdés? :)

• Volvo 700, 850, 240 

Svédek háza táján járunk. A vonalzó ismert mérnöki eszköz, a körző már nem. Karburátoros motort felváltó befecskendezős rendszer itt is elkezdte felütni a fejét, mint ahogy bármely hasonló korabeli konkurens társánál, de a svéd-acél az nem adta magát könnyen. Ezek kikoptak mára itthon az utakról, mert az acélosságot az oxidáció elvitte a távoli galaxisba, s már csupán Volvo-sok tudják, hogy egy 240-es Volvo a 123-as Merci szintjén járó igáslóként is rótta az utakat. Miazhogy rótta, páncélmellvértbe bújtatott hajókázás volt ez a javából, amit Andersen szinten is lehetne mesélni az utókornak. Az más kérdés, hogy egyeseknek elmentek otthonról és manapság az 5 hengereseket így működtetik … ( Mennyire ciki már, hogy azzal a kombival, nem túl régen, anyu hordta a gyerkőcöt a suliba, amit most nem lehet megfogni a ringen :DDD)

• Rendőr-Astra

( kép forrása )

Szentgotthárdból indult az élete, bemutatni nem kell senkinek. Kortörténetileg, szentimentális gondolatainkat felidézni kívánó Kisváros című, klasszikus magyar sorozatot hoznám fel ismét, ha esetleg rémlik bárkinek is a „bádzsetkár” hangzású feliratos gépjármű. F Astrának hívják a barátunkat. Különösebben sem a formája, sem a mozgása nem hordoz magában vérpezsdítő elemeket, ugyanakkor ő az, akit azért írunk a nevünkre, mert tudjuk, hogy sosem fog csalódást okozni. Értem én, hogy ez hasonlóan ferde gondolkodás, mintha azt mondanánk, hogy egy csúnya nőt azért veszünk el, mert jól főz. Bocs. Legyünk őszinték önmagunkhoz. Csak jobban alszunk, ha tudjuk, hogy mit hoz a holnap. 60 Le körüli 1.4-es motor betyárosan mozgatta (volna) az alapvetően nem túl nehéz kasztnit, büszkén hirdetve, hogy nyugi, oda fogsz érni, bárhova is indulsz. Tudjuk, hogy a GSi, az legalább annyira hőn vágyott cucc volt, mint folszvágenék környékén a GTi, azonban ezt a fajta huligánkodást kevés darab tudta értékelhető formában megörökíteni az utókornak. Az átlagpolgár számára kapható hurkatöltők (értsd 60-80 Le-s teljesítményű dízel és benzines modellek) sosem okoztak dinamikus meglepetést, cserébe, ha nem felejtette el az ember időnként a folyadékokat lecserélgetni, szószerint lement a térképről.

• A Swift.

Hát miért is ne érintsük meg a mi autónkat. A Youtube is kezes hozzánk. Tegye fel a kezét, akinek kell bármit is mondani a márkáról és a típusról. 20 éve olyan szinten beleégett a köztudatba, hogy az leírhatatlan. Szószerint elpusztíthatatlan, kimegy a világból, le a térképről. Mindegy, hogy pizzafutár vagy templombajárós, de lehet vele menni a Balatonra is, mert volt ebből nagy csomagtartóval gyártott verzió. Vidéken, ha már vonóhoroggal került kézbe, akkor nincs az az isten, hogy megúszta volna a cefre és/vagy zsákos takarmányhordást utánfutóval. Ennyi.

Tudsz még esetleg hasonlót, csak dobd a kommentmezőbe.